A bejelentkezéshez kérjük, adja meg a szükséges adatokat!

Képalkotó vizsgálatok az IBD kivizsgálásában

A gyulladásos bélbetegségek kivizsgálása során – más diagnosztikus módszerekkel együtt alkalmazva – jelentős szerepet kaphatnak a képalkotó vizsgálatok. A képalkotó eszközök segítségével alapvetően az alapbetegség komplex diagnózisát, a gyulladás helyének meghatározását, a szövődmények kimutatását és a betegség nyomon követését végzik.

A képalkotó diagnosztikai eljárások közé tartozik a hagyományos röntgenvizsgálat, az ultrahang, a CT (számítógépes rétegvizsgálat) és az MR (mágneses rezonancia vizsgálat). Klasszikusan nem ide tartozik, de a kivizsgálás során ide sorolható még a DEXA, vagyis a csontsűrűség vizsgálatot, mert ez is röntgensugár segítségével történik.

A képalkotó vizsgálatok mindegyikének előnye az endoszkópiához képest, hogy nem fájdalmas, ezért a betegnek kevesebb kellemetlenséggel jár.

Mikor indokolt a röntgenvizsgálat?

A röntgenvizsgálatot egyre ritkábban alkalmazzák a hasi betegségek diagnosztikájában, néha azonban szükség van rá. Legnagyobb hátránya, hogy olyan sugarakat alkalmaz, melyek a klinikai diagnosztikában alkalmazottnál nagyobb dózisban károsítják a szervezetet. Ezért fiatal betegeknél, illetve a hölgyeknél (hiszen az ő kismedencéjükben a sérülékenyebb női szervek helyezkednek el) ezt a technikát általában kerülik, és csak akkor alkalmazzák, ha feltétlenül szükség van rá.

Hogyan zajlik az ultrahangvizsgálat?

Az ultrahang az egyik legszélesebb körben alkalmazható képalkotó eljárás a hasi betegségek kórismézésében. Előnye, hogy mindenkin elvégezhető, nem jár káros sugárzással, és azonnal leletet kaphat a beteg.

A vizsgálat általában éhgyomorra történik, néha azonban inni kell a kivizsgálás közben a pontosabb eredmény érdekében. Ultrahangvizsgálat során egy asztalon kell feküdni. A vizsgáló orvos egy zselés anyaggal keni be a hasat, hogy a bőr és a műszer vizsgálófeje közötti légrést megszűntesse. Ezt követően az ultrahang géphez tartozó vizsgálófejjel, a hasra enyhe nyomást gyakorolva masszírozó mozdulatokkal, több irányból, különböző testhelyzetekben vizsgálja a radiológus (képalkotó vizsgálatokkal foglalkozó orvos) a hasat. A nehezebb kérdésekre előfordulhat, hogy hosszabb, 20-30 percig tartó vizsgálat tud választ adni, de néha perceken belül készen van a diagnózis.

Az ultrahangvizsgálat egy speciális fajtája a végbélnyíláson át végzett vizsgálat. Akkor van erre szükség, ha a végbél környéki tályog (vagy tályog gyanú) esete áll fent, vagy a sipolyok pontos elhelyezkedésének és lefutásának ismerete elengedhetetlen a megfelelő gyógyító eszköz kiválasztásához. Ebben az esetben általában beöntést szokott kapni a beteg, hogy a végbél vizsgálható legyen. A műszer vége egy vékony rúdhoz hasonlít, ezt kell felvezetnie a vizsgáló orvosnak a végbélbe, nem túl mélyen. Bár a vizsgálat kellemetlen, néha elengedhetetlen az optimális kezelés meghatározásához.

A CT szerepe az IBD diagnózisában

A CT vizsgálat szintén röntgensugarakat alkalmaz, de ezeket a sugarakat már modern számítógép adagolja és vezérli. A CT vizsgálathoz egy vizsgálóasztalra kell felfeküdni. Ez az ágy csúszik be egy tágas henger alakú csőbe, maga a vizsgálat pedig a modern készülékeken néhány perc alatt elkészül.

Ritka esetben a vékonybelek vizsgálatához a CT-ben dolgozó orvoskolléga (radiológus) egy szondát kénytelen az orron át a vékonybélbe vezetni, hogy a vékonybél állapotáról pontos képet adhasson. Erre a szondázásra manapság csak igen ritka, kivételes esetekben van szükség (korábban ez volt a megszokott eljárás).

A vizsgálat során a beteg általában vénásan és szájon át is kap kontrasztanyagot. Erre csak akkor nem kerül sor, ha a beteg a kontrasztanyagra allergiás, vagy a vesefunkciója nem megfelelő, esetleg olyan gyógyszert szed, mely a kontrasztanyag adását lehetetlenné teszi (ide általában cukorbetegség elleni gyógyszerek bizonyos fajtáját és a szívgyógyszerek egy csoportját, a béta-blokkolókat soroljuk). A CT vizsgálathoz alkalmazott, szájon át alkalmazható kontrasztanyag sajátos ízű, de nem kifejezetten kellemetlen, ezért elfogyasztásakor hányinger, émelygés jelentkezhet. Általában 4-6 órás éhezés elegendő a vizsgálathoz, tehát nem kell teljesen éhgyomorra menni a délutáni vizsgálatokra sem. Vizsgálat után hasmenés, puffadás, esetleg hasi fájdalom előfordulhat, tünetek általában a kontrasztanyag kiürülésével spontán, néhány órán belül megszűnnek.

Mire számíthatok, ha MR vizsgálatra lesz szükség?

Az MR vizsgálat nagyon hasonlatos a CT-hez, a beteg tulajdonképpen ugyanolyan eseménysoron esik át, mint a CT esetében. A vizsgálat valamivel hosszabb időt vesz igénybe, mint a CT (kb. 20-25 perc) és a vizsgálati henger szűkebb, mint a CT készüléké. Az esetleges bezártság-érzés nyugodt légzéssel és relaxációval könnyen elmulasztható. A vizsgálati gép kattogó hangokat ad ki, ezért esetenként füldugó viselésére kerülhet sor.

Sugárzás viszont ennél a technikánál nincsen, ez az egyik legfontosabb előnye a CT-hez képest. Bizonyos kérdésekre pontosabb választ tud adni, mint a CT – ezekben az esetekben ezt tekintjük elsőnek választandó vizsgálati módszernek. Kontrasztanyagot itt is szoktak alkalmazni, és a szondázás itt is igen ritka esetekben jön szóba. Lelet csakúgy, mint a CT esetén csak sürgős esetben keletkezik azonnal. A kapott képeket adott esetben több szakember átnézi, és néhány nap szükséges a végső eredmények kiértékeléséhez.

Összességében elmondható, hogy a képalkotó vizsgálatokkal az orvosok igyekeznek minél több információt begyűjteni a beteg állapotáról, a betegség előrehaladottságáról. Ezek az eszközök sok esetben tulajdonképpen megpróbálják helyettesíteni a jóval kellemetlenebb vastagbéltükrözést vagy egyéb endoszkópos vizsgálatot, de természetesen azokat minden téren teljesen kiváltani nem tudják.

Tudjon meg többet a gyulladásos bélbetegségek kivizsgálásáról

 

Lektorálta: Miheller Pál dr., gasztroenterológus szakorvos, Semmelweis Egyetem II. Belgyógyászati Klinika és Schäfer Eszter dr. gasztroenterológus szakorvos, MH Egészségügyi Központ, Gasztroenterológiai Osztály